Posted At: okt. 31, 2024 - 142 Views

Mit jelent ez? Megkérdezheted mit Győzőzök :) ? Tényleg, semmi köze nincs Győzikéhez...:). Csak egy fiktiv név.
Gyerekkorunkban mindenkit többé kevésbé valamiért dicsértek, foglalkoztak velünk pusztán a létünkért: ,, Ez egy ügyes gyerek,, Más esetben viszont azért is, ha valamit nagyon jól megcsináltunk: ,, Milyen ügyesen kitakaritottad a szobádat,, stb.
Előre úgy tűnik nincsen semmi különbség a kettő között.
Nézzük meg Győzőnket abban a korában amikor már elkezdett játszani, rajzolni stb. Különféle módon kezdték értékelni a tevékenységeit a szülők, rokonok: például dicsérték, értékelték , és felnőtt korában mégsem elég motivált a munkájában . Mi lehet a probléma? Attól függ hogy mit értékeltek: a személyét mint embert , vagy a teljesitményét? Mert nem mindegy : például ,,ügyes vagy Győzőcske,, vagy ,,ügyesen kitakaritottad a szobádat Győzőcske,,.
Vagy ,,szeretlek,, mint embert, nem számít mit teszel,, , vagy csak akkor mutatom ki a szeretetemet, ha valamit teszel érte: pl. mindig jól tanulsz, mindig jól viselkedsz stb. Ha nem, akkor megvonom a figyelmet, szeretetet, nem igazán mutatom ki, meg kell harcolj érte.
Az első esetben ha legtöbbször olyankor is kapunk valamiféle dicséretet, értékelést, amikor nem csináltunk olyant, amiért kiérdemeltük volna , akkor megszokjuk hogy akkor is értékelnek amikor nem csinálunk semmit. Az ilyen emberek nehezebben motiválhatók, azt hiszik , hogy nekik kijár úgyis az elismerés, és ki is követelik azt. Ezek a létorientált emberek.
A másik esetben ha valaki csak olyankor kap dicséretet, elismerést , ha valamit tesz is érte, vagyis kiérdemli, akkor megszokja, hogy csak a tetteiért értékelik őt. Az ilyen emberek magasabb szintre emelik céljaikat, vagyis tettorientáltak. Ha mindig elismerést kapnak amikor valamit tesznek, akkor sokat lehet kérni tőlük. Belső motivációjukat a dicséret adja meg. Ha ez elmarad, akkor nem kezdik jól érezni magukat, s minél többször érzik ezt, annál inkább kevesebb energiát fordtanak a munkájukra és egyebekre, ez a hátrányuk.
A létorientáltak nem szívesen, a tettorientálak viszont szívesen versengenek. És akkor feltevődik a kérdés, kit hová jó alkalmazni például, milyen állásba??
A létorientáltak kudarcaikért a körülményeket hibáztatják, a tettorientáltak inkább önmagukat.
Ha valami nem megy a létorientáltak az okot keresik, a tettorientáltak az okozót, hogy ,, ki tette,,? Az ember felelősségét érzik .
A létorientáltak azt mondják, valamibe bele kell születni, a családi hovatartozást tartják fontosnak, a tettorientáltak szerint az elitbe kerülés nincs elrendelve, oda csak jó teljesitménnyel, sok munkával lehet bejutni.
Ismersz-e rá ilyen típusú emberekre a környezetedben?
Persze mindkettő hasznos, de vajon mennyire billen el a mérleg jobbra vagy balra...?
Jó felmérni egy cégben, hogy kit mi motivál, sajnáljuk-e a dicséretet az embereinktől, kinek számít, vagy nem, milyen esetekben dicsérjünk, mit dicsérjünk stb. Mert el lehet csépelni ezt is, s akkor semmi hatása...
Sok elismerést !