Szabi stressz

Még tart a nyár, folynak a nyaralások, valaki korábban, van aki későbben, de sokan most próbálják kipihenni magukat egy két hét alatt, kicsit együtt lenni családdal, barátokkal stb. Nem mindenki engedhet meg magának 1 hétnél többet, nem is annyira anyagi szempontból, hanem inkább, hogy el meri-e hagyni a céget hosszabb időre, merthogy mi lesz az ő távollétében , kire merészeli hagyni a felelősségeket, vagy esetleg a szabadság helyszinéről próbálja kontroll alatt tartani a dolgokat...? Sokan vannak így...

   De ezek mellett akkor lenne hatékony az a szabadság, - mert az is a maga módján hatékony kellene legyen - , ha ki tudnánk kapcsolni 100%-ban a munkából, és lesz ami lesz módon átadni magunkat a szabadság adta örömöknek, szórakozásnak.

   Vajon sikerül-e....? Hogy szokott ez nálad történni? 

    Tudtad-e azt, hogy az ilyesfajta aggódásoknak, ami stresszet okoz, 2 tipusa van?

Az egyik az előre arc aggodalom. Amikor készülsz egy fontos fellépésre, előadásra, vagy egyszerűen a vizsgadrukk . Amikor azért aggódsz, stresszeled magad,hogy egy várt esemény vajon hogyan fog bekövetkezni, sikerül-e, esetleg fogsz-e vesziteni rajta stb.

A másik a hátra arc aggodalom, vagyis utólagos aggódás, stressz. Például, hogy hogyan sikerült az a bizonyos üzlet, valamit nem-e rontottam el, utólagosan meg vagyok-e elégedve, mit ne csináltam jól..., vagy utólag derült égböl villámcsapás: megtudom , hogy egy üzleten nagyot veszitettem.

   Egyik vagy a másik típusú aggodalom önmagában is okoz jelentős stresszet, de a nagyobb probléma akkor van, amikor a kettő összefut , átfedi egymást. Például készülsz egy fontos üzleti megbeszélésre, döntésre,de már napokkal azelőtt egyéb dolgok is közbejönnek, amelyek növelik a stresszt benned. Eszedbe jut, hogy voltál már a múltban olyan helyzetben, hogy valami nem jött össze ahogy szeretted volna, lehet elrontottál valamit akkor. Aggódsz, hogy most nehogy ismét úgy járj. Ezért fokozódik a stressz mindaddig amíg sor kerül az üzletre. Meglesz a dolog, miután kiderül , vagy rájössz, hogy mégsem úgy lett minden ahogy szeretted volna.

     Most pedig vegyünk egy nyári szabadságos példát, merthogy ez a levél témája:

   El szeretnél menni nyaralni, és szeretnél a cégben mindent úgy hagyni, hogy nem kelljen telefonálgatni , nélküled is menjenek a dolgok legalább egy hétig. A szabadság előtti napig felgyűlnek a dolgok, egyre több minden, már azt érzed hogy ki vagy fáradva, az egyik alkalmazottal emiatt problémád alakul ki. Valahogy sikerül nagyrészt mindent megoldani, elmész nyaralni. Az első napokban már eszedbe jut, hogy vajon ezt vagy azt elég jól hátra hagytál-e, mert a tavaly is úgy jártál, hogy az egész szabadságod telefonálgatással, emailezgetéssel telt, jobb lett volna el se menni, Kiderül, hogy szabadságod közben az az alkalmazott nem ment be munkába. Eszed magad, aggódsz, így nem hozza el a várva várt pihenést a szabadság, és amit tudsz csinálni: idegeskedsz, durván beszélsz a családdal, társakkal, pár sörrel próbálod enyhiteni a stresszt...Tehát egymásra tevődtek az előzetes és utólagos aggodalmak, merthogy aggódtál, hogy mindent rendben hagyjál, de úgy látszik, nem sikerült, otthagyott az embered. Ez egy példa, csak azért hogy érthetőbb legyen. Tehát olyan alkalmakkor történik meg ilyen, amikor egymásra halmozódnak a stresszhatások.

    Ugyanis bizonyitott tény, hogy mindkét fajta aggodalom személyre szabott, de általában 6-6 napig tart. Ahhoz, hogy tökéletesen kikapcsolódj, kell legalább 3 hét, hogy a közbelső 1 hét legalább stresszmentesebben teljen, mert aztán már pár nappal hazaindulás előtt úgyis elkezdődik az előre aggódás, hogy vajon mi vár otthon....

    Tehát a megoldás lehet : tervszerűen, kapkodás nélkül szervezzük meg a dolgainkat, csináljuk úgy, hogy meg tudjunk bizni embereinkben, hogy ne érezzük magunkat pótolhatatlannak, hogy minél inkább ne legyen amiért aggódni, stresszelni magunkat. És hát ahhoz , hogy jól is érezzük magunkat akár több időt szánjunk a szabadságra, pihenésre.

  További  kellemes nyarat, jó kikapcsolódást!